RSS
Ferling Bernadett Eb-blogja
A blogról A 2002-es Európa-bajnokság óta először fordul elő, hogy Ferling Bernadett itthonról szurkol a magyar válogatottnak, hiszen babát vár. Detti naponta jelentkezik blogjával az Eb alatt, amelyben megosztja észrevételeit, gondolatait a kézi.hu olvasóival. |
Volt már rosszabbDecember 11.
|
Ha kint lettem volna…December 10.Először fordult velem elő az Európa-bajnokság alatt, hogy nagyon szerettem volna ott lenni a lányokkal Macedóniában. Nagyon jó úgy pályára lépni, hogy tudod, képes vagy segíteni a csapaton, és kedden délután én igazán így éreztem. Sokszor játszottam hasonló szituációban, és nem tudom, miért, de ilyen kilátástalannak tűnő mérkőzéseken jól szokott menni a játék. Bár a baba miatt igyekeztem, de ilyen érzésekkel-gondolatokkal nagyon nehéz volt higgadtan ülni a tévékészülék előtt. Csak a két boxer kutyám volt velem, és bár ők nagyon vigyáznak rám (ránk), a férjemnek még nem sikerült megtanítani nekik a távirányító kezelését. Akármilyen dühítő is volt itthonról követni a meccset, engedjétek meg, hogy megvédjem a lányokat. A franciákkal szembeni élet-halál harc után a pihenőnap utazással telt, emellett nagyon nehéz úgy játszani, hogy tudod, jobb vagy az ellenfelednél, ezért muszáj nyerned. Biztosan sokan úgy gondoljátok, ez nem magyarázat, és higgyétek el, a lányok is tudják, hogy nem azt nyújtották, ami elvárható tőlük. Ha kint lettem volna, biztosan felhergeltem volna a csapatot, a Dunaferrnél is sokszor megtettem már, ugyanis koromnál fogva én már beszólhatok nekik. De most is van kinn olyan, aki - nem a kora, de a mutatott teljesítménye, tíz dobott gólja miatt – megteheti ugyanezt. Ui.: Ahogy mondani szokták a „ha”-val kezdődő mondatoknak nincs sok értelmük. Ami nem áll feltételes módban, az az, hogy nyertünk, és ez a lényeg. |
Új időszámításDecember 7.Ez a nap is eljött… Már az, hogy Pálinger Katival nem együtt ünnepeljük a születésnapját az aktuális világversenyen. Az biztos, hogy új időszak kezdődik mindkettőnk életében. Ő belépett a harmincasok táborába (ezt én már tavaly nyáron megtettem), én pedig anyuka leszek. 6-7 éve minden december 6-át együtt töltöttünk, az ideit nem. Persze ez számomra most óriási boldogság… Azért nélkülem is sikerült egy jót ünnepelni. Kati tortát kapott gyertyákkal, jött a Télapó, úgyhogy a hangulatra nem lehetett panasz. A lányok jókedvvel hangoltak a mindent eldöntő csatára. Titkon szerintem ők is érezték, hogy jobbak a francia válogatottnál. Apropó, kisbaba. Remélem, a lányok a továbbiakban nem játszanak az idegeimmel, mert ez ebben az állapotban nem tesz túl jót nekem. A franciák 19-15-ös vezetésénél a férjem ki akarta kapcsolni a tévét a babára való tekintettel, úgyhogy megpróbáltam kicsit lehiggadni, hogy tovább nézhessem a találkozót. Szerencsére a mérkőzésen is helyreállt a rend, és sikerült fordítanunk. Ui.: Katit fel is hívtam, hogy üdvözöljem a harmincasok között, bár számára ez nem biztos, hogy annyira nagy boldogság. |
Kint a gödörbőlDecember 6.Szerencsére a lányok nem tragédiának fogták fel a románok elleni csúnya vereséget, és remélem, Ti sem, kedves Olvasók. Mert nem is volt az. Az elmúlt napokban sokfelé jártam az országban, és nagyon jó volt tapasztalnom, hogy nincs elkeseredés, a kézilabda-szerető közönség továbbra is nagyon szurkol a magyar csapatnak. A dánok elleni mérkőzést a szüleimnél, Tatabányán néztem végig, és nagyon boldog voltam, hogy megmutattuk, mire is vagyunk igazán képesek. Az újoncok, akiket a tatai közös éneklés alkalmával „hivatalosan” is beavattak az „öregek”, kulcsszerepet játszottak a döntetlen elérésében. Az előző nap betegeskedő, és emiatt edzést is kihagyó Balogh Barbi nagyon fontos gólokat szerzett, nem is beszélve Vincze Melindáról, akivel kapcsolatban bizonyára elfogult vagyok, de ezt nézzétek el nekem. És hogy mennyire fontos volt a dánok elleni mérkőzés, azt Imre Vili viselkedésén lehetett igazán látni. Mindig nagyon együtt él a mérkőzéssel, de ilyennek még én sem nagyon láttam őt. Mindenesetre a gödörből – ha volt is olyan – kimásztunk, és remélem, a franciák ellen sem lépünk újra bele. |
Busz helyett Kocsi(s)Klubcsapatom mégis elcsábított a hódmezővásárhelyi edzőmeccsre, de csak azzal a feltétellel, hogy hazaérünk a magyar-román találkozó kezdetére. Én biztos, ami biztos, úgy döntöttem, hogy a saját kocsimmal megyek. Ez valamilyen égi jel lehetett, hogy ha már nem vagyok az Eb-n, legalább a televíziót nézve szurkolhassak a lányoknak, ugyanis a busz lerobbant. Én tehát időben hazaértem, de sajnos nem hoztam szerencsét.A mérkőzést Kocsis Böbével együtt néztük. Illetve dehogy néztük. Kiabáltunk, szurkoltunk, és nagyon dühösek voltunk. Persze kívülről mindig okos az ember, és sokáig rágódik egy-egy elhibázott helyzeten. A kanapéból könnyű megmondani, hogy hova kellett volna lőni a labdát… A pályán ez teljesen más. De hogy a lányok hogy lépnek majd túl románok a mérkőzésen, azt nehéz megmondani. Abban biztos vagyok, hogy az éjszaka nem volt könnyű nekik. Ilyenkor 2-3-ig senki sem tud elaludni, csak forgolódik a gondolataival az ágyban. A vigasztaló „Fel a fejjel!” sms-ekre pedig különösen nincs szükség. Holnap újabb elemzés és újabb edzés következik, addigra letisztulnak a meccs alatti és utáni gondolatok. Nem tudom, kibírom-e, hogy ne írjak egy sms-t a lányoknak. Mint mondtam, kívülről minden teljesen más… |
Válogatott-Dunaferr 1-0Ha a Kedves Olvasó azt gondolja, hogy könnyebb és kevésbé stresszes Dunaújvárosban, nézőként végigélni az Európa-bajnokságot, mint Macedóniában játékosként, akkor bizony téved. Én már napok óta hasonló izgalmat érzek, mint a csapat tagjai. Holnap a Dunaferr Hódmezővásárhelyen játszik edzőmérkőzést, ahova engem is meghívtak. Mondanom sem kell, bármikor örömmel csatlakozom a klubcsapatomhoz, kivéve holnap. A románok elleni nyitómeccsünket nem hagyhatom ki. Főként a két dunaújvárosi újonc Balogh Barbi és Vincze Melinda Eb-lázát követtem nyomon, és biztos vagyok benne, hogy jól sikerül majd a bemutatkozásuk.Természetesen tartom velük a kapcsolatot, tudom, hogy szerencsésen megérkeztek, és a szállással kapcsolatban sem érte őket nagy meglepetés, ugyanis lélekben már itthon felkészültek rá, hogy a körülmények hagynak majd némi kívánnivalót maguk után. Azért, hogy mégse érezzék magukat teljesen elhagyatottnak, külön kisbusz szállította utánuk a kispárnát, a paplant és a hazai finomságokat. Ha hasonlóan nehéz csoportbeosztásra nem is, hasonlóan mostoha körülményekre azért emlékszem, mikor a Dunaferrel Oroszországban vendégszerepeltünk. A klubedzőm - aki történetesen épp a jelenlegi válogatott szövetségi kapitánya - remek érzékkel tudta feledtetni velünk a nehézségeket, bár ezt (remélhetőleg) két hétig megoldani edzőt próbáló feladat lesz. De Imre Vilit nem féltem, mindig is jó kapcsolatot tudott teremteni a játékosaival, és most sincs ez másként. Ui.: Nemrég kiderült, hogy a Hódmezővásárhely-Dunaferr edzőmérkőzés kezdési időpontját a magyar-román találkozóhoz igazították, de én most már mindenképp itthon maradok. Azt hiszem, mindenkinek így lesz a legjobb… |
